2005. augusztus 25-én érkeztünk meg Mallorcára: az út előtt alaposan felkészültünk, vettünk egy, a szigetről szóló dvd-t, Kautzky Armand tolmácsolásában, és egy útikönyvet. (Ez utóbbit elhagytuk később Palmában.)

Szállásunk S’Arenalban, az Ipanema Parkban volt, amely tipikus szálloda volt, több emelettel, nagy étkezővel, fürdőmedencével, amelyben mi nem fürödtünk, mivel hidegnek találtuk.

Az 5. emeleten, tengerre néző erkéllyel, valamint klímával felszerelt szobában aludtunk; a klímát mindenkinek csak ajánlani tudom, mert melegebb és párásabb az éghajlat, este nem hűl le nagyon a levegő.

S’Arenalról tudni kell, hogy a tartományi székhellyel, Palmával a több km hosszú homokos tengerpart köt össze, amit Platja de Palmának hívnak, mely mentén szállodák, boltok és vendéglők sorakoznak. (Nemzetiség alapján meg lehetett különböztetni angol, német, holland negyedet.)

Miután közel fekszik a nemzetközi repülőtér is, erkélyünkről láthattuk, hogy a főszezonban szinte percenként szállnak fel és le a repülők.

Az első nap meglátogattuk Palmát, a sűrűn járó buszoknak köszönhetően 40 perc alatt be lehetett utazni, a buszon a klíma jól működött, és a jegy ára sem volt borsos.

Buszunk a Placa Espanya nevű térre futott be, ahonnan a régi városközpont felé elindulva, I. Jakab (Jaume) király lovasszobrát elhagyva a Sant Miquel utcába értünk be.

Erről az utcáról tudni kell, hogy ez Palma bevásárló utcája, szűk sikátor, lehet itt a pénzt költeni, miután magyar pénztárcának megfelelő boltot is lehet találni. Érdekessége volt az utcának, hogy sok bolt használ klímát, de nyitott ajtó mellett, így az utca közepén is érezhető a hűs szellő.

A bevásárló utca a Placa Majorba, a Főtérre fut be, ahol érdemes egy kicsit a hűs árnyékba leülni, üdítőt szopogatva nézelődni, élő zenét hallgatni. Igaz az a mondás, hogy magyar szót mindenütt lehet hallani: itt esett meg velünk, hogy a tér bejáratánál kiskutyákat árusítottak, kiderült hogy az eladó magyar. De találkoztunk magyarokkal, miközben Palmában a felújított Gran Hotelt néztük, vagy amikor Arenalban este a tengerparton sétáltunk. (Mallorcán a közbiztonság egész jó, sok a rendőr, egyedül a lopásokra kell figyelni, valamint a néger utcai árusokra, akiktől bármit megvehet az ember.)

Sokat barangoltunk a Placa del Rei Joan Carles I. térren – csak így katalánul írva, miután a mallorcaiak hangoztatják, hogy „no soms espanyols”, nem vagyunk spanyolok -, nemcsak azért, mert itt kezdődik a Passeig des Born – amely sétány középső részét platánok szegélyezik, és a barcelonai Ramblához hasonlítják -, hanem mert itt találtuk a C&A többemeletes áruházát is, ahol – miután olyan termékek futottak, amelyeket nálunk nem lehetett kapni – többször vásároltunk.

A sétány a Placa de la Reina térre fut be, amelynek közepén egy szép szökőkút van, ahonnan könnyen elsétálhatunk Palma ékkövéhez, a katedrálishoz, valamint a mellette álló Almudaina palotához, amelyet egykor aragón és mallorcai királyok laktak, és most a spanyol király egyik nyári rezidenciája, melyet katonák őriznek.

Kitűnő kilátás nyílik a katedrálistól a tengerre, érdemes innen fotózni, mint ahogy érdemes a régi óvárost lovaskocsival felfedezni. (Lehet alkudni, bár feleségemet egy hosszú alku után a kocsis lekapitalistázta.)

Nem érdemes kihagyni a Castell de Belvert, amely egy királyi erődítmény a várostól nyugatra. Érdekessége a helynek, hogy az erődítmény kerek alakú, sokáig börtönként szolgált, kitűnő kilátás nyílik a városra és kikötőjére, illetve a vár rajza benne van a mallorcai zászlóban is.

Palma de Mallorcát érdemes este is felkeresni, mi bérelt autóval jártuk be a várost, amely éjszakai pezsgő életét, szépségét is megmutatta.