Izgalmasnak ígérkezett az egynapos szigettúra: a tervek szerint autóbusszal mentünk a hegyeken keresztül a sziget északi részébe, Sa Calobrába, onnan hajóval Sóllerbe, majd onnan vissza vasúton értük volna el Palma de Mallorcát.

Busszal indultunk Palmából  az autópályán keleti irányba, Incába. Az autópálya használatért sem akkor, sem most nem kellett semmiféle díjat fizetni. Érdekessége még a mallorcai közlekedésnek, hogy rengeteg körforgalom van - még az alsórendű utakon is -, illetve a közlekedési lámpa hamar vált pirosról zöldre.

Inca a sziget harmadik legnagyobb városa (kb. 23000 lakos), a sziget központi részén fekszik, híres bőriparáról. Itt megálltunk egy bőrgyár bemutató termében, és a társaság alaposan lecsupaszította a polcokat, nagyon jó minőségű táskákat, cipőket lehetett venni, megfizethető áron. Ide mi még egyszer visszatértünk vásárolni, összesen három táskát vettünk.

Inca után a hegyeknek vettük az útirányt, a következő állomás Lluc kolostora volt, mely szép környezetben fekszik, majd következtek a kacskaringós utak egészen Sa Calobráig. Érdekessége a hegyi túráknak, hogy az utazási irodák előre egyeztetik egymással a közlekedést, hogy melyik nap melyik irányból indulnak a buszok, ugyanis olyan szűk utak vannak, hogy két busz nem fér el egymás mellett. Volt is nagy dudálás, kiabálás, miután egy turistabusz eltéveszthette a napi szabályt, és szembejött velünk.

Az autósoknak is meg kell tanulniuk, hogy ha a hegyekben egy busz szembejön, akkor neki van elsőbbsége, és ha az autósnak 2 km-t kell visszatolatni, akkor 2 km-t kell visszatolatni.

Átmentünk a híres nyakkendő-kanyaron is – az út 300 fokos fordulatot tesz meg -, az utolsó 9 km-t majdnem egy óra alatt teljesítettük, mire elértük Sa Calobrát, amely – és a környező szerpentinek – Mallorca egyik legnagyobb idegenforgalmi látványossága. Sa Calobra öblét magas kősziklák veszi körül, kavicsos, homokos strandján fürödni is lehet.

Egy rövid pihenés után hajóval indultunk Sóller felé, amely Mallorca legmagasabb helye és Port de Sóller kerek öble közt van beágyazva, és egy völgykatlanban fekszik. (A hajókázáshoz ajánlatos sapkát vinni, mert könnyen leég az ember fejbőre.)

A kikötőbe érkezés után Sóller központi terét néztük meg – közte a híres Sant Bartomeu templomot, és aki akart, a helyi édességboltban élhette ki vágyait -, láttuk a híres sólleri nosztalgia-villamost is, amely a tengerpartra viszi ki a turistákat, keresztül csattogva a központi téren, az éttermek székei, asztalai közt. Sajnos mi nem próbálhattuk ki, mert pont abból az irányból jöttünk, ahová a villamos ment.

Ezután kisvonatra ültünk – nosztalgia vasút -, amely kb. egy óra alatt ért Sóllerből Palmába.

Az utazás során elsősorban a mezőgazdasági Mallorcával ismerkedhettünk meg, rengeteg gyümölcsfával, citromfával, leanderrel – ami mindenütt van, szerintem a mallorcaiak gyomnövénye -, láthattuk, hogy mennyire köves, kavicsos a talaj, a kertek egymástól rakásokba rakott kaviccsal, alacsony kőfallal vannak elválasztva.

Aki Mallorcán jár, ne hagyja az egynapos szigettúrát, megéri!!