Ha már bejártuk a sziget északi részének legkeletibb zugát – Formentor félsziget -, úgy döntöttünk, hogy a nyugati végpontot is megnézzük magunknak.

Ha már bejártuk a sziget északi részének legkeletibb zugát – Formentor félsziget -, úgy döntöttünk, hogy a nyugati végpontot is megnézzük magunknak.

Palmától a nyugati irányba is autópálya vezet egy ideig, gyönyörű tenger látvány, kiváló idő.

Sant Elm, a sziget legszélső, délnyugati csücskénél fekvő kis falu az úticélunk, és a látvány önmagáért beszélt: pici, finom homokú strand, nagy sziklák a tengerben, szemben Sa Dragonera, a Sárkánysziget, rengeteg luxusjacht a vízen, kellemes, hűsítő nyugati szél.

Csendes, szeretnivaló környezet, ide az jöjjön, aki fürödni, és pihenni akar, kerülni kívánja a nyüzsgést.

Valldemossa felé vettük az irányt, a sziget legszebb, északi részeit jártuk be, kanyargós utak, rengeteg kilátó a tengerre, kör alakú őrtornyok, amelyek a kalózok elleni védekezést voltak hivatott szolgálni. Annyira szép volt a környezet, hogy nemcsak fotóztunk, hanem videóztunk is rendesen. Érdekessége még a tájnak, hogy a kevés, mezőgazdaságilag hasznosítható területet milyen okosan osztják be a helyiek, lépcsőzetes műveléssel használják ki a hegyek lejtőit.

Valldemossa nagyon megtetszett nekünk, amikor megérkeztünk, egy hűs, platánfa soron keresztül jutottunk be a csinos, kis főtérrel rendelkező településre. A központ teli van turistákat csalogató szuveníressel, még sem éreztük olyan zavarónak, mint mondjuk az S’Arenalban levő sétányon, ahol a felhajtók mindenféleképpen embereket kívántak a helyi diszkóba „bezavarni”. Valldemossa hangulatos, kellemes hely, a boltokban nem elsősorban a gatyi termékek vannak túlsúlyban, inkább a minőségre adnak.

Függetlenül attól, hogy a település egyébként is híres Chopin és Sand szerelme és ottléte miatt, a kisebb, virágokkal díszített utcákon mintha megállt volna az idő. Szeretnénk itt lakni!

Amikor elhagyjuk a települést, a karthauziak kolostora köszön el tőlünk, amely a település központjában fekszik, magas ciprusfák övezik, és körülötte tömörülnek összevisszaságban a falu régi, okkersárga színű házai.

Deiá, Mallorca híres, művészek lakta faluja a következő úti célunk: a falu zegzugos utcácskáival, a mindent körbeölelő hegyeivel, a mindent befutó leandereivel nagyon szeretnivalóvá teszi, más kérdés, hogy sokkal csendesebb, mint Valldemossa, kevesebb a nyüzsgés.

Sok lépcső, kanyargós utcácska után felmentünk a falu temetőjéhez, amely a település fölé magasodik, kiváló kilátást nyújtva a turistáknak. A temetőben Robert Graves angol író – Én, Claudius, vagy Claudius, az isten című regények írója – nyughelyét kerestük, de nem találtuk meg, mint utólag kiderült, egy egyszerű, kis fedlapot kellett volna keresnünk.

A temető megtekintése után fáradtan, de élményektől gazdagon tértünk vissza szálláshelyünkre.