2005. szeptember 8-án hagytuk el Mallorcát, de már elutazáskor tudtuk, hogy ha lesz lehetőségünk, akkor visszatérünk.

2005. szeptember 8-án hagytuk el Mallorcát, de már elutazáskor tudtuk, hogy ha lesz lehetőségünk, akkor visszatérünk.

A sziget szépségei, az ott lakó emberek életstílusa nagyon megtetszett nekünk, rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak. Sok érdekes dologgal találkoztunk:

- nagy kamionnal nem találkoztunk, ez adódik abból, hogy repülővel vagy hajóval hozzák az árukat, a sziget pedig nem nagy, kis és közepes méretű teherautók elegendőek;

- érdekes volt, amikor Palma de Mallorcában éjjel kocsikáztunk, néztük a helyi fiatalokat, élveztük a hűs szellőt, hallgattuk a helyi rádió legújabb zenéit;

- szeptember már az utószezonhoz tartozott, észrevehetően csökkent a turisták száma – bár a lengyelek nagyobb létszámban ekkor jöttek -, egyes hotelek szinte elnéptelenedtek, eltűntek az erkélyekről a törülközők, a tengerparton is több lett a hely;

- az ellátás jó volt, az ételek bőségesek és finomak – olyan finom sárgadinnyét, szilvát még nem ettünk azóta sem – voltak, igaz, már a második héten már kicsit untuk a választékot;

- Mallorcán egy évben csak pár napot esik az eső, hát mi kifogtuk, az utolsó egy-két napban valami kis eső mindig volt, Palmába jól eláztunk, úgy esett, mintha dézsából öntötték volna;

- lakodalom után voltunk, a menyasszony-tánc jó órabérű volt, ezért bőséges pénzellátmánnyal utaztunk Mallorcára, sok ruhát, bőrtáskát, apró, helyi ajándékot vettünk, autót béreltünk, bejártuk a szigetet. Bankkártyát nem vittünk, nehogy ellopják, de dugiban pár ezer forint volt nálunk. És milyen nagy szerencse volt, mert az euró elfogyott, így az aranytartalék magyar forintot S’Arenalban, egy helyi bankfiókban beváltottuk. Nézték is a jó magyar papírpénzt, forgatták, nem sűrűn találkoztak még vele. Aztán ez is elfogyott, egy euró 20 centtel jöttünk haza, izgultunk, hogy a reptéren a csomag ne legyen túlsúlyos, mert akkor fizetnünk kellett volna;

- az első útra is vittünk utikönyvet, amelyet sikeresen elhagytunk: miközben én bent voltam a Katedrális belsejében, a feleségem kint várt egy padon. Amikor kijöttem, elémjött, de a magyar nyelvű könyvet otthagyta a padon. 2 perc múlva visszamentünk érte, már nem volt ott. Kinek kellett egy magyar nyelvű utikönyv??

- az üzletek éjszaka 10-11 óráig nyitvatartottak, esetleg azon túl is, ha volt vevő;

- a szálloda halljában üldögélve nyomogattuk a tv kereső gombjait, egyszercsak magyar hangra lettünk figyelmesek, hát a jó "öreg" Duna Tv jelent meg a képernyőn. Gondolom, valamelyik, előttünk ott járó, magyar turista állította be az adót. Summa summárum: jó volt, hogy a sok német, angol, olasz adó mellett magyar is volt a tévében.